SZULÁK ANDREA Zúgjatok harangok

SZULÁK ANDREA Vigyázz rám

SZULÁK ANDREA Veled változom

SZULÁK ANDREA Csak egyszer úgy legyen

SZULÁK ANDREA Ne még ne menj még

Ne még, ne menj még, ne most még, ne menj még, kérlek,
ne hagyj el, kérlek, ne menj el, ne menj el, most még,
nincs bűn, mit gyónni kéne, nincs vágy, mit bánni kéne, kérlek,
ne hagyj el, őrizz meg engem, őrizz engem, ne menj még,

Mond mért nem nyílt ki szányunk?
Mond mért nem győz a vágyunk?
Mond mért nem érint a fény?
Mely szívünkben él, már rég

Ne még, nem menj még, rám zuhant minden, ne most még,
kérlek, ne hagy el, szeress még, ne menj el, ne menj még.

Mond mért nem nyílt ki szárnyunk?
Mond mért egymásra várunk?
Mond mért nem érint a fény?
Mely szívünkben él már rég.

Nézz rám, szeretlek így, nézz rám, elmúlt a kín,
kérlek, ne hagyj el, még minden jó lehet, jó lehet,
jó lehet, most még, szeress úgy,
szeress úgy, mint én, szeress úgy, min én.

SZULÁK ANDREA Árva reggel

Árva reggel, egyedül ébredek,
Nem ölelsz át, ó-ó-ó-ó!
Nem felel senki, ha kérdezek,
Nincs itt más, üres a szomszéd ágy.
Árva reggel, a kávé sok nekem,
Amit itt hagytál, ó-ó!
Még nem hiszem, de elmúlt egy szerelem.
Máshol jársz, üres a szomszéd ágy,
Üres a szomszéd á-á-á-ágy.

Mért van az, hogy hiába süt a nap nekem,
Mért csal meg a fénysugár?
Kérdezem én, ha derült égből
Villám csap le hirtelen.
Törékeny nekem a boldogság.
Árva reggel, munkába indulok,
Vissza senki se vár, üres a szomszéd ágy,
Üres a szomszéd á-á-á-ágy. Mért, mért,

Mért van az, hogy hiába süt a nap nekem,...
...Törékeny nekem a boldogság.
Árva reggel, egyedül ébredek,
Nem ölelsz át, üres a szomszéd ágy,
Hú-ú-ú-ú, üres a szomszéd ágy.

SZULÁK ANDREA Életre élet jön

Ami volt, a tiéd, most mégis új útra térsz,
Egy illat, egy kép, gyerekkort idéz, mögötted ott lapul sok tévedés
ami volt, az enyém, ha nézlek téged, erőt ad még
fordulj a sötétből a napfény felé, induljunk együtt a jövőnk elé.

Ha életre élet jön, vállalni kell, ha eljöttél hozzám, ne menj többé el
az érzés, ha igaz, együtt a jó,
téged szeretni jó, téged szeretni jó.

Volt még, ki veled élt, a megszokás hatalma végig kísért,
Hullám sodort hozzám, többé ne félj,
széthullott szavakból egy dal összeért.

Ha életre élet jön, vállalni kell, ha eljöttél hozzám, ne menj többé el
az érzés, ha igaz, együtt a jó,
téged szeretni jó, téged szeretni jó.

Ha életre élet jön, vállalni kell, ha velem álmodtál, hát velem kelj fel,
annyi év elmúlt, s én vártam reád,
megtaláltál engem, ne menj tovább.

Ne menj tovább.

BENKŐ SZULÁK Nézz reám

Nézz reám, mit látsz, csak árnyék,
csak por, mit fúj a szél
nézz reám, s a múltba tévedsz, sok mű, sok áltatás
nézz reám, kiszáradt fára, mit húz sodró folyó,
látom már, mint sok virágot, elért a hervadás.

Könnyű még, amíg az élet, csak játék semmi más,
könnyű még, úgy tanulni, hogy szeress, ne tétovázz
nincs miért gyűlölni egymást, ha a szívben nincs háború,
meddig várjuk, talán halálig?
Míg egy szóra rátalálsz.

Eljön majd, végtelen éjjel, az út előtted áll,
válassz hát, válassz egy jobbat, mit én éltem át
Emlék már, hogy volt egy nagy tér
Fehér és hullt a hó
Jött egy új, tiszta napfény, kinyíltam én, mint szál virág

Lehet még, szeretni másképp, hogy érezd, a szenvedélyt
és bátran, kimondva mindent, mi végig elkísér
Nincs más, csak hogy élünk, szeress úgy, ahogyan én
A szó, mit régen vártál, majd csendben szívedhez ér.

BENKŐ PÉTER: Neked játék, nekem szerelem

Koltay Gergely : Neked játék, nekem szerelem
Neked játék, nekem szerelem neked a fény és a végtelen
Nekem a hiány, nekem a küzdelem nekem a bűn és a félelem.
Arcul csapott magányunkra rászáradt illúziókkal kétsornyi hír lett életem, s ami szép azt csak képzelem.
Neked eső, neked havazás neked maradt a tisztaság, fehér lepedő, de záporverte homlokodra jeleket karcol az idő
Mert nagyon fáj mert üvölteni kéne mert nem lehet
MERT NEM LEHET!
Mert amit nem lehet az az élet
Mert lehetetlen az élet, mert nincs
Igaz
Széttépett imakönyveink között, a megtalált nyomornak sohasem lesz vége
Neked játék, nekem szerelem neked a fény és a végtelen
Nekem a hiány, nekem a küzdelem nekem a bűn és a félelem.
Csak tovább roncsol a vágy, az eltévedt boldogság ki fáradt vándorként engedtünk be hozzánk s ránk gyújtotta a házunk.
DE NEM!
Nekem szép így is nekem szép a
Volt s a
Lesz! is még a bűnnel házasságot kötsz is
Hajnali házak csöndjét, ma még titokban zárjuk s a kulcs halott fém testként postaládánkba koppan, mint startpisztoly dörren a meneküléshez
Mert futni kell magam, magad ellen, mert a világ máglyát rak egymást ölelő testeink alá.
S a gyönyör nedvei a kozmoszba áradnak szét de itt ez csak per itt ez csak büntetés.
Nekem játék, neked szerelem neked fény, nekem végtelen
A közös bűn, a hiányzó értelem, mi neked küzdelem, nekem a félelem
Talán egy más korban, egy más létben, vége lesz a láznak,
De most, ami volt s ami lesz odaadod másnak.
Ez most a búcsú és a kezdet is ez most fájni fog még, ha tudjuk is.

BEKŐ PÉTER Ha most kérdeznél

Szulák Andrea - Benkő Péter Ha most kérdeznél

Ha most kérdeznél, elmondanám, volt egyszer egy este,
mikor mint csillagok gyúltak ki alattunk a város fényei.
Tudtam, téged kereslek.
Fáztál, és takarót adott neked a szeretet,
és egy pincér meg a sötétség puha teste,
s a bátortalan vágy, hogy valakit ismét szeressek,
mert féltem az újtól, nehogy valakit ismét elveszítsek.
Volt egy mosoly is még, voltak lopott csókok,
lopott volt minden pillanat, az örömök, a kínok,
már tudom semmi sem volt igaz,
már tudom, illúzió volt minden,
nem volt igaz az ölelés, de nem fáj már a nincsen.
Most már szinte mindegy mit írtam akkor, mit éreztem éppen.
Már nem karcol több csíkot a bánat az éjszakai égen.
Ne mondj semmit még, mert véget ér az álom,
felébredünk, s egymásra nézve semmit sem találunk.
Áttetsző testünkkel kapaszkodunk egymásba,
szorítjuk a semmit, mert nem tudhatjuk mi jön még,
meddig tart a meddig.
Ne mondj semmit még, így szótlanul szeretlek,
olyannak mint a kép, amit önmagamnak festek.
Csak annyit mondj majd egyszer, jó reggelt, az éjszakánknak vége,
s megkapod az életet az életért cserébe.
Most legyünk csendben, mert ránk zuhant az ég, felállni nem lesz könnyű.
Hallgassunk most még.

szövegíró Koltay Gergely

Benkő Péter Most még ne mondj semmit

Benkő Péter: Most még


Most még ne mondj semmit, majd akkor ha megjöttél.
Most még ne mondj semmit, csak akkor ha döntöttél.
Még ne mondj semmit, addig míg nem érted, mit tettél.
Ne mondj semmit még, mert nem vagy, nem jöttél.
Most még nem létezünk, csak játszunk, csak játszunk, hogy élünk.
Mert ez nem az amit akartunk, mert amit akartunk attól félünk.
Most még ne add nekem, mit mástól elvettél,
Most még ne mondd, már akkor, már akkor szerettél.
Most még ne mondj semmit, majd találunk szavakat,
melyekből élet fakad, melyek vége nem a pokolba szakad,
majd ha megszültük egymást, nagy vajúdás után,
akkor mondd, nem késtünk le semmit, amit az élet tőlünk kíván.
Most még legyünk csendben, hisz fut az út alattunk,
rohanó fák takarnak roncsokat, mit látni nem akartunk,
lerombolt vágyak mellettünk, melyek közt lelkek bolyonganak,
akik közt megszűnt a kapcsolat, csak látszat az, mi megmaradt.
Most még próbálj szállni, ne légy vergődő madár,
légy te a vándor, ki végül hazatalál,
de én had mondjam azt, szeretlek, s ezért én elmegyek, hogy ne bántsalak,
ne legyen több bűn, mert szeretni így nem lehet.
Ha majd átléped a lét küszöbét, ha majd fájni kezd a nincs többé
értelmet kap mi volt a volt, s mi volt miért.
Egyet meg tudsz majd biztosan, lesz egy üzenet:
Volt valaki, ki téged mindennél jobban szeretett.
Elmegyek ne bántsalak többé, elmegyek, mert szeretlek.
Szeretlek, örökké.

BENKŐ PÉTER Mondd gondolsz e rám

Koltay Gergely - Szulák Andrea - Benkő Péter:

Mondd gondolsz-e rám?

Mikor egy este otthon egyedül talál, az ablakon kinézel, de semmit se látsz,
Mondd gondolsz-e rám?
Mikor a napok léggömbjéből az idő elszivárog és elfelejtett szavak után nem fordulsz már vissza,
Mondd gondolsz-e rám?
Megteszel mindent, úgy csinálsz, mintha élnél, órádra nem nézel, elrohansz, mielőtt sírásra görbülne a szád,
Mondd gondolsz-e rám?
Mit elvettél magadtól nem kapod ajándékba vissza, imád az égbe, hallgatásod a földre száll, Mondd, gondolsz-e rám?
S mikor tavasszal nyílnak az erdei virágok, magadat a tükörben olyan öregnek látod,
Mondd, gondolsz-e rám?
Tested áruként a holnapnak kínálod, és napról-napra árulod el titkaid másnak,
Mondd gondolsz-e rám?
Mikor szerelmes kutyák vonyítanak az éjben, te egyedül gömbölyödsz fészkedben,
Mondd, gondolsz-e rám?
Pedig várod, hogy az élet újra Rád találjon, de legbelsőbb titkaid nem érti új barátod,
Mondd gondolsz-e rám?
Egyszer majd, tudod, szép lesz újra minden, nem lesz hiba a dalban, nem lesz hiba a versben, igaz lesz minden szó, a csókok szívhez érnek, s a madarak messzi délről lassan hazatérnek.
S én várni fogok, mert várni kell arra, aki nem jön el...
Fáradt éjszakában tudod álmatlan a csend, de hajnalban a derengés új reményt üzen,


éhes madár a reggel, az emlék megpihen, akit az éjjel vártam, nem jön ma sem el…

BENKŐ PÉTER Szeretlek akkor is

Jenei Szilveszter-Koltay Gergely: Szeretlek akkor is
Tudod én akkor is szeretlek, amikor alszol.
Mikor nem gondolsz rám...
Tudod én akkor is szeretlek, amikor árnyék ül arcodon.
Amikor azt gondolod, így nem mehet tovább.
Én akkor lehunyom szemem,
és azt a filmet nézem, ami az életünk...
Kimondott és kimondatlan mondatok.
Én akkor is szeretlek, ha más úton jársz,
azon, melyen nincsenek táblák,
és nincs korlát a halálos kanyar előtt...
Az értetlenség szakadéka mellett vezet utunk,
s a csodákat nem fényképezi le helyettünk senki.
Valami kéne még, valamit kéne tenni.
De én akkor is szeretlek, ha néha fáj.
Ha néha előbúj rejtekéből a magány,
a dögevő, mely ott köröz néhány boldog pillanatunk felett.
Csak egy mosolyt hozzon a déli szél,
csak kissé hosszabb legyen minden szerelmes éj.
Tartson tovább a szenvedély,
mert akkor húsodba marnám a jelet,
mely üzenet hordoz: még minden lehet.
Szeress, mert adni kell, hogy kapj.
Higgy imáidban, s ne védkezz önmagad ellen!
Légy költő és légy színész!
Játssz prédikátort a pokol kapuja előtt,
játssz szüzet, még ha az ördögnek is kell táncot járnod!
S játssz nekem is boldogságot!
Szeretlek akkor is, ha Te magadat egész másképp látod,
szeretlek akkor is, ha az életed csak egy gazos mellékvágányra várat
szeress kicsit jobban!
Szőkén és feketén szeretlek,
mint a villám szeret a fülledt nyárban,
mint kocsmaszagú ősz szeret az utolsó napsugárba.
Szeretlek akkor is mikor alszol...
Szeretlek, félve, haraggal...
Szeretlek soha el nem múló halált hozó lázzal...
Szeretlek...
Szeretlek...

BENKŐ PÉTER Ha itt lennél

Balogh Erika-Benkő Péter: Uram mi jöhet még..